Kéri Dorina Beáta : Új Kezdet – Hárfás Ház

Nyomtatás

Kemény volt a föld, mire léptünk és fagyott

Akárcsak arcunkon jéggé dermedt könnyeink

az út bennünk más nyomot nem hagyott.

Csak az, ki múltnak búcsút könnyen int

Nem görnyedt hétrét a fájó súly alatt,

S cipelte terhét emelt fővel, bizakodva;

Csak ő képzelt új esélyt, míg haladt,

A hegyorom mögött felkelő Napba.

Lassan haladtunk – nem volt, mit tovább vigyen

Az ifjú hiába buzdított, lelkesedett elöl járva.

ő már látta a célt: – előttünk nem állt ilyen

Csak egy hatalmas hegy. – ott volt Ötbánya.

A kőből emelt város még semmit nem jelentett

Zord volt és hideg, nem olyan, mi jövőt adhat.

Nem tudtunk örülni, hinni – majd süt, melenget-

A hegyorom mögött emelkedő Napnak.

Végül megálltunk – pihenni, csak egy éjre,

hisz mennünk kell, ez a hely nem a miénk.

-egy fogadóban így ért utol a hét vége.

Tudtuk, maradunk, de csak az ifjú, hogy miért.

Megszűnt a Hárfás Ház – de nem a név; MI vagyunk a klán!

S bár a Fa ott maradt, most kezünkben a magva

Közös dolgunk, nézzünk bízva – s együtt vigyázzunk rá-

A hegyorom fölött delelő Napba.

A fürge ifjú bölcs ember volt és jó vezér,

Tudta, a semmiből nem terem otthon,-

Egyben tartott, mikor kellett – most ezért

szerteszórt bennünket számtalan ponton;

Kit írnoknak, kit tanítónak ajánlott,

Indult a többi: kezébe téglát, ecsetet kapott,

s míg klánunk a városban munkába állott,

a hegyorom rőtten búcsúztatta a Napot.

Hogy volt dolgunk, a múlt tartozását leróttuk,

Immár akadt hely hitnek, és új gondolatok jöttek;

mást akartunk, semmint egyetlen Magot óvjunk,

egy terebélyes Fát kívántunk,- majd annál többet:

Verseket, Dalt -csengeni egy gyönyörű Hárfán

Hisz bár Sybillé Törött, nem az egyetlen, mit hagyott,-

Valóvá képzeltük hát Annak égi mását,

S megszólaltattuk a felkelő csillagot.

2008-10-26

Sybille volt a művészklán alapítója. A története szerint atyja kitagadta, miután gyönyörű lányának arcát elcsúfították. A lány másik városba menekült, és fogadókban énekelve idővel rangot-nevet szerzett magának, majd megalapította a klánt, hogy a városban kóborló művészek, festők, rajzosok, szobrászok vagy dalnokok egy helyen élhessenek.