T, TY
Íme egy tétova tyúk.
Taraján titok a pötty
(egyébként ingerült vetélytárs
csippentette tetoválásnak t?nik).
Kontyában tán tet? tátog
nyeletnyi tyutyuvér után,
mondhatni: ostobán,
s pont oly reményt szalajtva,
mintha egy ponty tekintetében
értelmet pátyolgatna öntudatlan
fátyol a halott retinán.
Pataknyi latyakban totyog,
valamit motyog, hogy kot-kot,
vagy mottót kutat rekedt
torkában, asszonyi szépet
– míg hátsó falatján pottyant
egy kéket –, hogy feltüzelje
a tatát, a tócsa partján
tesped? kakast.
De ritkán barázdált agysejtje
(s mind a kett?)
nem sejtheti a tovat?nt
tavaszt, a tétlen petéket,
hogy mostanra itt már
remízbe küldték a prosztatát,
tehát: ma nem terem kamaty.
Ty?, a tyúkra selejt id?k várnak!
S tán azért t?nik most tétovának,
mert nem tudja, sertepertéljen-e
más gatyák után, kössön-e
tyúkbatyut, játszva a paráznát,
vagy t?rje sorsa átkát egész délután.
Estére úgyis elfelejti – mint néha
a tojást, asszonya hiába eteti táppal,
s honnan is tudná, hogy holnapra
minden pityóka vágya szerteszáll
a g?zölg? húsleves illatával…
Legutóbbi módosítás: 2008.11.08. @ 10:38 :: Dr. Vitéz Ferenc