MACSKAGÓLEM
Lámpalázam van. Harmincnyolc fokos.
Lángot lengetek, lobban benne
kék, sárga vörös,
-tenyeremben parázs-
nincs rím, nincs és nem is lesz,
ne reméld, nem is akarlak,
se látni se hallani.
Túl sok a t?z,
és félek, kárt tenne benned.
Lámpaláz. Nagy el?adás
van készül?ben, bemutató.
Téged készülök
mutatni újra magamnak,
más mili?ben,
adva szavaknak lehet?séget,
hogy újra lejátsszuk a partit
régi lapokkal, arra vigyázva,
be ne d?lj a blöffnek.
Rajzolom újra alakod:
megjelenésed legyen visszafogott!
Takarom kend?vel arcod,
és gondolataidra is csadort adok.
Látlak láthatatlan,
szövet alatt nagy zsákbamacska,
dorombolsz, hallom,
s ha közelítek,
ínyed vörösen kimutatva
mondasz megálljt.
Újra rajzollak.
Mekkora arc vagy!
Micsoda bálványt lehetne faragni rólad!
És hogy feszítene holmi f?tereken,
hogy másokat kereszten láthass
vonagolva.
Én alkottalak, s lesem
kába fejjel hogy csöppnyi agyag
heggyé tornyosul,
megindul, agyonnyom, mellemre ül,
csak, hogy jöjjön a taps.
Szervusz macskagólem.
Jöhetsz, túléllek, és összes sikered
jól learatom.
BGJ-2006.11.07.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.26. @ 05:02 :: Balog Gábor -csataloo