Fázott a víz. Megdidergett a felszín,
a fodros vásznon ott ringott ezer szín,
s az Isten kérte meg a vadkacsákat,
hogy tekerjenek nyaka köré sálat,
s a mindentudó, felhő-bojtos égbolt,
új évre várt, és foltosan is szép volt,
s a szél-leányok boldogan terelték,
a nád közé szép kettejük szerelmét,
ott ölelőztek rejtelőzve, halkan,
s én szégyelltem, hogy nászuk megzavartam.
