Nehéz életre készült.
Egy alkalommal kertjük pompás rózsái között sétált. Május volt, a természet legszebb ideje. Rózsatenger-illat. Egyszerre elkezdett esni az eső. Előbb csepergett, majd sebes záporrá erősödött. Állt a rózsák közt, a záporrá vadult esőben, bőrén érezte a heves zuhogást és vallatta csöndbe burkolt lelke a távoli zajokról:
„Tudom, az eső zajjal jár. Minél hevesebb, annál erősebb a zaj. Sokan beszéltek már nekem róla. De senki sem mondja el, mikor vagy hogyan okoz az eső zajt. Magát az eső esését hallani, vagy azt, mikor az esőcseppek csapódnak földre, ablaküvegre? És milyen érzést okoz ez a zaj? Fáj, nyugtat, izgat?”
Miután elmerengett a kérdésen, amelyekre választ soha nem fog kapni önmaga tudatával megtapasztalva, különös lelkiállapotban került.
Napok múlva írta első versét.
És nem volt megállás. Témák és kényszer kettős keresztjét vitte tovább.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:59 :: dudás sándor