Böröczki Mihály - Mityka : BETŰMALOM

 

Lehet egy mondat, regény, költemény

az ábécéből készült őrlemény,

egy mélyből fölbukkanó édes óhaj,

vagy magánhangzók közé búvó sóhaj,

egy felkiáltás, nyugalom – akármi,

egy bokor béke, nyurga fa, vagy bármi,

egy csokor virág, levelek szerelme,

egy jegenyesor égig érő lelke,

a kimondható, a kimondhatatlan,

egy élet egyben, s millió darabban,

és lehet minden semmibe karolva,

és lehet olyan csönd, mi visszaszólna,

egy öreg malom – ki tudja mi hajtja,

nincs vége sem, és nem látszik a rajtja,

hogy mint akinek jó szerető kellett,

úgy adta zsákonként a magyar nyelvet,

és mintha lelkem sült kenyere lenne,

úgy dugta forró, táruló ölembe,

és Jóistenünk szívvel addig áldjon,

míg cifrálkodunk egy országnyi ágyon.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.