Nem éri földi baj, ha hajtja balga gőg
a parancsolatokat megszegőt?
Ha messze lesz az igaz, s a való,
ha cserepes lesz, s megfájdul a szó,
ki kéri számon lenn a hitszegőt?
Mit mondasz majd a fiadnak, anyám,
a számonkérés végső hajnalán,
s mit mondasz majd a Jóisten előtt?
Ma szemlesütve hallgatom, ahogy
a valótlan a szívedből dadog,
bár sok gond szőtte elnyűtt őszre főd,
de elmegyek a pokolig gyalog,
ha hamis szavaid között hagyod
a szülötted, a véred lüktetőt!
A szükség nevelt, most a pénz aláz,
engem meg az a gyerekkori láz,
ki ministránsként bámult szemfedőt,
a szeretetem nem téged gyaláz,
de kezem nyomát őrizi a ház,
s az igazhoz – anyám – már nincs erőd?
Gyerekkoromba bújtatom magam,
de most helyetted sírok hangtalan,
holt apámmal járom a temetőt,
a haraghoz már régen nincs szavam,
s bár elveszejtettem az igazam,
de nyugodt szívvel veszek levegőt.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Böröczki Mihály - Mityka
