Böröczki Mihály - Mityka : HALK IMA ANYÁM JUSSÁBÓL

 

Nem éri földi baj, ha hajtja balga gőg

a parancsolatokat megszegőt?

Ha messze lesz az igaz, s a való,

ha cserepes lesz, s megfájdul a szó,

ki kéri számon lenn a hitszegőt?

Mit mondasz majd a fiadnak, anyám,

a számonkérés végső hajnalán,

s mit mondasz majd a Jóisten előtt?

Ma szemlesütve hallgatom, ahogy

a valótlan a szívedből dadog,

bár sok gond szőtte elnyűtt őszre főd,

de elmegyek a pokolig gyalog,

ha hamis szavaid között hagyod

a szülötted, a véred lüktetőt!

A szükség nevelt, most a pénz aláz,

engem meg az a gyerekkori láz,

ki ministránsként bámult szemfedőt,

a szeretetem nem téged gyaláz,

de kezem nyomát őrizi a ház,

s az igazhoz – anyám – már nincs erőd?

Gyerekkoromba bújtatom magam,

de most helyetted sírok hangtalan,

holt apámmal járom a temetőt,

a haraghoz már régen nincs szavam,

s bár elveszejtettem az igazam,

de nyugodt szívvel veszek levegőt.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.