reggelek Koosán Ildikó kirázod magadból az álommaszlagot, ruháidból az éj foszlányait, sietve égre nyitsz minden ablakot, magadra öltöd a test szokásait, láncszemlétedbe lépsz nyomodban a megélt napokkal; tekintetedben kitisztul az ég; csendbe pottyant bogárzümmögés tolakszik át az éterfüggönyön, a reggel íze szinte ismerős, de minden ajtó amit, ha kinyitsz, e hangulattól, innen, messze visz, más megszokások reggelére ébreszt. 2017. augusztus 14.
