Vaskó Ági : Vigasztaló

Kép: Internet
* Radnai István: Gyűrött vászon

 

 

Fedetlen keblű már a fájdalom,
a mázsássúly csontra forrt válladon.
Kín könnye némán párázza párnád,
s magad ellen fordítanád dárdád.
 
Hited csorbult. Érzem sutba dobtad.
S hol van, kitől szíved reményt lophat?
Hol van, ki – e nyirkos kopár őszön –
segít, hogy a hit a bajban győzzön?
 
Hebeg most a szó, hebegek én is.
S mit üzenek? Tán, hogy – csak azért is!
Mert “magad vagy kit restellsz összerakni
s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”*.

Mondj hát imát, minden alkonyatkor,
s lopj reményt az éjből, pirkadatkor.

Legutóbbi módosítás: 2016.11.21. @ 18:05 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.