P. Tóth Irén : Kiköt(Ő)

Egyszer majd elvisz egy hajó

és nem hallom, mit zúg a tenger,

nem lesz több part, nem lesz ég,

égen madár, a parton ember.

Mint horizont, a víztükör

elfed minden régi álmot,

holt hullámok zúzzák szét

az egyszervolt boldogságot.

Nem lesz több távol, sem közel,

nem lesz majd, csak mindörökké,

észre se veszem, és a hajót

 

a végtelenbe kikötötték.

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.