Vad iramot hajt áprilisunk vége,
a pír kiül az égalj peremére,
az ismeretlen erő bőgve tombol,
fény cikkan föl a fénylő ostorokból,
s nagy hangdarabként reáesik a szélre,
a hajlott ágak érdes reccsenése,
s míg gáncsot vet a bóklászó örömnek,
a zaj süvítve elűzi a csöndet,
e csatamezőn nincs posztom sehol sem,
itt akkora sem vagyok, mint egy porszem.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.25. @ 10:32 :: Böröczki Mihály - Mityka
