Itt maradtál szeretni engem,
figyelni szomorú szemeimben a lobogást,
el ne tévedj mellőlem a vaksötétben,
mint egy országúti halk susogás.
Az egyetlen teljesség, hogy szeretlek,
végeláthatatlanul körülötted jár az idő,
vajon hány üres éjszaka rejt még köpenyébe,
míg újra vállam rejtelmébe ereszthetlek?