Lucskai Vincze : Álomcsapda

       
lámpás imbolyog az éjben     
fényét köd fojtogatja     
         jajong a széllel    
         összeölelkeznek vad táncba    
srófolt fénye      
         hol közel vakítón    
                  és petróleum pára arcomon   
         hol messze dereng     
     
         fűzfa vesszők tépik az eget    
egy sublót mellett csapdába esetten     
         bádog kanna    
                  csőre felém fordul fenyegetőn   
                  közelít hömpölyögve   
                           már egy hatalmas fekete lyuk torka  
                                    és elnyel 
alattam kátrányos deszkák nyikorognak     
         a sarki bolt    
                  emberöltőnyire   
                  és csattanva rám zárul fekete ajtaja   
         felettem hatalmas kád morajlik    
                  s megtelik belőle kannám   
                           petróleummal  
     
_a pontos idő hat óra_     
         csapdában rekedt az álmom    
      
2015.12.29.

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...