Vaskó Ági : Újbor

 

 

„Érik a szőlő, hajlik a vessző”,
száz tündér csóktól szüretre tetsző.
Nap-ölelt lankán pezsdül az élet,
szorgos a kéz ma, munkára égett.
Púpos a puttony, nyög a daráló-
tátongószájú szőlőzabáló.
Feltűrt a szoknya, libben az alsó,
taposólábat ma nem ér jajszó.
Szőlőhéj pattan, csurran a vére,
szomjas darázs szál, mézízű lére.
Nyikorgó présnek szorul a váza,
must ma a festő, piros lett máza.
Pocakos hordó friss murcit ringat,
gyöngyöző habján az újbor pirkad.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 114 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.