Fotó: internet
Messze kerültem magamtól,
ki voltam, hűtlen elhagyott,
mióta elmentél,
csak bús árnyékom vagyok.
Nem haltam utánad,
a létezés örök:
álmaimban élsz.
Nesztelen az éj
a lét és semmi küszöbén.
Hozzád érkezem,
átölelsz…
Éjszakámba mártózik a csend,
majd lassan elmosódik
testtelenné vált alakod.
Emlékedről szó sem lehet,
túl közel vagy…
