mint öngyilkos kezében a zsineg,
hivatali előszobákban
a hajnali város alattam piheg
kopogó szemekkel találtunk egymásra
szőkeséged elmúlt
fakóbb szemed ragyogása
lehangolt húr a reggel hangszerén
együtt és mégis oly külön
zavaros vízben kutattunk
napjaink talmi ékszerek csupán
mindenhol vagy és mégsem talállak
szorítanám kezed, mint a ketrecet
s utánad halnék minden éj után
