nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben
sírásunk még egyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.”
( Pilinszky János: Mielőtt )
akkor te sem hiszed el
elmerülünk önmagunk dicséretében
mi vagyunk a csendes éj fényében
egyszál magunk egyetlen öleléshez
viszonyítva a fény fénytelen féktelen
nevetések az ünnep révületében
Betlehem messze van Heródes sem
látja fényét a jászol melegének
szeretjük néha tán magunk szeretjük
a sírást a Szentírás szerint
még jámbor vezeklésnek Mária-mosoly
az asztal abroszán terített kehelyben
a kisded is mosolyog közömbös Júdás csókja
Judea alszik a csillagok szikrázó bogarak
romokban hever az ünnepi teríték
kiégünk szeretetvágyakozva
talán még megbocsátható zsarnok szeszély
szeretni szeretni néha a felgyülemlett
éveket nem számolva jóságainkat megtiporva
alamizsnaosztó kezünk lefogva
csak ebben a nagy tülekedésben
széttárul a tenger mielőtt
mielőtt még szerettünk
Legutóbbi módosítás: 2013.12.21. @ 16:34 :: nemojano