.
Ím a tanulság
Koosán Ildikó
E korszak a rendet irtandó gyomként rég lekaszálta,
visszafelé sem vezet már ösvény, nemhogy előre,
lenn az agorán démonok ülnek, terjed az átok,
bolydul a plebsz lásd, gyorsul a némák kéz-jelbeszéde.
Fórumon kívül, és bévül bár zajlik a megszokott élet,
kardcsörtetéssel harci kiáltás zúdul a hajnali csöndre.
Józan ki tűri? Gyáva, vagy lusta? szólj! Lehet, hogy dőre?.
Gyakrabban kéne gyújtani fényt az éji sötétre!
Jó eleink, lásd, tették a dolgot, erkölccsel, ésszel;
termett gyümölcse ifjúnak, vénnek a kor örömére,
költők, és jósok jövendölését jó szívvel tűrte a cézár.
Ámde mily sors ez! Róma virágát elrágta végül
bévül a féreg…Ím, a tanulság: van, aki nem vár
több jogot, példabeszédet, szédületet a kába meséktől
s szól: itt a határ, tudja meg elvem, ha kell, a világ:
„Aesculapius hírnevét ápolom nappali fényben,
éjszaka Éroszom oltárán izzon az isteni láng!.”
Legutóbbi módosítás: 2012.12.06. @ 08:32 :: Koosán Ildikó
