Valamikor egy körül.
Hamarabb nem.
Csakis akkor lehetett.
Kett?kor a sepr? már
nem volt a helyén,
de nem tették lapátra,
csak vele együtt t?nt el.
Csakis azért.
Mi másért?
Egykor történhetett.
Délben még hatalmas
kört írt le a szed?kanál
a fazékban, kéjesen
az oldalához dörgöl?dve,
s megemelt, színültig merített
öblös fejér?l
szabálytalan ritmusban
csurgott le a leves,
s a nem kívánt sárgarépa.
Egykor lehetett,
mert el?tte még
szorgosan kanalazták az
„egyétekmegkülönbensütitnemkaptok”
egybefolyó mondattal fejükben
zsongó, udvarra vágyó,
b?rgolyót rugdosó
gyerekek.
Egy körül lehetett,
mert édesapjuk
rövid lépésekkel sétált
a spajzba a szódásüvegért,
hogy aztán hosszúlépéssé
hígítsa fel a kitöltött bort.
Egykor lehetett,
mert Columbo már
háromnegyedkor kacsingatott
a háziasszony felé
a beszél? képdobozból,
s épp a tetem felett
egy percre elfeledkezett,
mit is keresett,
mikor is a nyáriból
a csörömpölés
új tetthelyre hívta.
Egy óra lehetett,
mikor is a tányér,
mit húsz esztendeje
gondosan formáltak,
égettek, festettek,
egyszercsak összetört.
Mit gondosan ?riztek
két évtizedig,
egy vasárnap délutáni
merényl? áldozatává vált.
Egykor történhetett,
bár a b?nös nem találtatott,
hisz mindenki alibije
oly ingatagul egyensúlyozott
a délutáni napsütésben,
mint a sárguló falevél
az ablak elé kúszó ágon.
? talán mindent látott,
de görbül? szájszéle
néma maradt.
Talán csak a félbemaradt
mosogatástól lucskos
asztalszélen csúszott meg…
Talán csak a tapadókorongos
pisztolytöltényért
szaladt vissza az egyik gyermek,
s nyúlt érte kapkodva…
Talán csak apjuk lökte meg
az asztalt bortól kábultan,
miközben a demizsonért nyúlt alá…
Vagy talán csak a macska
lopódzott be az ajtórésen,
hogy az asztalon hagyott csontot
elcsenhesse…
A b?nös már nem lesz meg,
csak egyvalami biztos:
egy óra körül történhetett.
Legutóbbi módosítás: 2012.12.12. @ 21:34 :: Blitzer Csaba
