Blitzer Csaba : A halál beállta

 

Valamikor egy körül.

Hamarabb nem.

Csakis akkor lehetett.

Kett?kor a sepr? már
nem volt a helyén,
de nem tették lapátra,
csak vele együtt t?nt el.

Csakis azért.

Mi másért?

 

Egykor történhetett.

Délben még hatalmas
kört írt le a szed?kanál
a fazékban, kéjesen
az oldalához dörgöl?dve,
s megemelt, színültig merített
öblös fejér?l
szabálytalan ritmusban
csurgott le a leves,
s a nem kívánt sárgarépa.

 

Egykor lehetett,
mert el?tte még
szorgosan kanalazták az
„egyétekmegkülönbensütitnemkaptok”
egybefolyó mondattal fejükben
zsongó, udvarra vágyó,
b?rgolyót rugdosó
gyerekek.

 

Egy körül lehetett,
mert édesapjuk
rövid lépésekkel sétált
a spajzba a szódásüvegért,
hogy aztán hosszúlépéssé
hígítsa fel a kitöltött bort.

 

Egykor lehetett,
mert Columbo már
háromnegyedkor kacsingatott
a háziasszony felé
a beszél? képdobozból,
s épp a tetem felett
egy percre elfeledkezett,
mit is keresett,
mikor is a nyáriból
a csörömpölés
új tetthelyre hívta.

 

Egy óra lehetett,
mikor is a tányér,
mit húsz esztendeje
gondosan formáltak,
égettek, festettek,
egyszercsak összetört.

Mit gondosan ?riztek
két évtizedig,
egy vasárnap délutáni
merényl? áldozatává vált.

 

Egykor történhetett,
bár a b?nös nem találtatott,
hisz mindenki alibije
oly ingatagul egyensúlyozott
a délutáni napsütésben,
mint a sárguló falevél
az ablak elé kúszó ágon.

? talán mindent látott,
de görbül? szájszéle
néma maradt.

 

Talán csak a félbemaradt
mosogatástól lucskos
asztalszélen csúszott meg…

 

Talán csak a tapadókorongos
pisztolytöltényért
szaladt vissza az egyik gyermek,
s nyúlt érte kapkodva…

 

Talán csak apjuk lökte meg
az asztalt bortól kábultan,
miközben a demizsonért nyúlt alá…

 

Vagy talán csak a macska
lopódzott be az ajtórésen,
hogy az asztalon hagyott csontot
elcsenhesse…

 

A b?nös már nem lesz meg,
csak egyvalami biztos:
egy óra körül történhetett.

 

Legutóbb szerkesztette - Blitzer Csaba
Szerző Blitzer Csaba 37 Írás
Blitzer Csaba vagyok. Középiskolás koromban kezdtem el verseket írni, majd hosszabb szünet után 2005-től kezdtem újból eme szenvedélyemnek hódolni. 2008-ban személyes tragédia ért, édesesanyám eltávozott, verseimre is jelentős hatással van azóta is elvesztése. A Héttorony irodalmi portálja nem ismeretlen előttem, korábban tagja voltam már az oldalnak. Most először csak olvasgatok, aztán idővel megpróbálkozom az oldalon eddig még nem szerepelt műveimmel, s időnként egy-egy régebbivel is, melyek már szerepeltek fent.