Tiszai P Imre : bűneink alliterációkban

*

 

 

szétszórt szógyöngyök szemétbe szóródva

fakulnak fénytelenül fagyott félreértésekbe,

keserű kételyek kérnek képet, kiakadva

láthatatlan lelked lebomló létezésében,

időtlen idők ígértek immár idejemúlt

végtelen vágyakat, vadul variálva

szép szerelmes, széthullt szirmokat

 

         sárba süllyedt

bevallott bűneinkre

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén