Horváth Nóra : Talán holnap

(Tal vez manana)

 

Város utcáin

autó kipufogó

okádja füstjét,

a visszapillantóban

szűrt fény tükröződik,

így válik el,

mi lesz veled,

ha arcátlan a holnap.

Tudnod kell,

milyen az, amikor

lemondanak rólad.

 

Ahogy befogadtalak,

úgy válok meg tőled.

Még a gondolatát is

kikéred magadnak,

de igaz, csak kergettem

nyúlánk álmaimat.

 

Ma minden olyan, mint

tavaly ilyenkor,

csak most

gyerektelenül sétálok,

emlékszem,

milyen megpróbáltatás volt,

amikor hegyet mászni bírtalak.

 

Holnapok

halkan

neszeznek,

Tal vez manana

dübörög,

dörög az ég,

szitkokat fröcsög

az elégedetlen

mindenható.

Elsurransz, mint

az elhalványult

tegnaputánok.

 

Párhuzamos vízszint,

belső monológ vagyok.

Bevetetlen élhetetlenek,

talán, holnap.

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).