Horváth István : ILLAN

2012.05.10. Horváth István Vers 29
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

 

Hol van a kezdet, hol van a vég,

illanó válasz, lépni nehéz.

 

Éjben az árnyak, némán várnak,

bús hiedelmek fénye kevés.

 

Csillog a hajnal, perdül a fény,

égre kitárva, minden enyém.

 

Harsog a nappal, élni most jó,

lesz majd az úton lépni való.

 

Hol van a kezdet, hol van a vég,

illanó válasz, lenni elég.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.05.10. @ 12:00 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.