Seres László : Te…meg…én

 Követtelek téged, mert vakká tettél 

látók között az egyetlenegyet,

míg álmodtam rólad megteremtettél

önmagadnak, hogy semmivé legyek.

 

Öl és éltet, mint a bűvös varázsszer,

hogy vagy. Néha sok és néha kevés.

Tudom, őskővületnyi szárnyalás ez

az ájulásig tartó lebegés

 

Szomjazunk s már nem is kérjük számon 

 túlcsordult vágyainkat egymáson,

kétségeinket szívünkbe oltva,

 

mintha együtt megmaradtunk volna

– anyáink féltve viselt terheként –

áldott állapotban te…meg…én.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.14. @ 15:43 :: Seres László

Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.