Marthi Anna : B-löff

Hagyjuk – kezdte történetét,
végigmért, aztán leesett neki,
miért nem merek soha szólni,
visszanyelem a szavakat, s?t
ha baromi fáradt ábrázatot vág,
pedig fáradtsága idült: képlete
ááá, de bére vár, hátha
egy napon végre bezárkózhat,
és általmenne rajta a vonat,
hogy végre kipihenhesse ezt
a mérhetetlen igyekvését,
ahogy fojtogatja magában
a meg nem értést…s végre
leüljön sírni, vagy én vegyem fel
a kapcsolatot – a külvilággal.

A világ kit ért meg mit számít,

úgyis hiány beszél, ha van,

minden hallgatásban lubickol,

tótágasban cigánykereket vet,

alapértelmezést kap egy dimenzió,

amiben hátrafelé halad,

barbárkodik bels? tipijében,

és halász-vadász mód kerget?zik:

napsütést?l a viharokig –

Isten bizalmában.

De hol van ez – kérded,

kint látsz, befelé nem hiszel,

miért vakultál, mire fel

keresed a csendet,

köszönteni az agyhalált?

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.12. @ 20:41 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak