Marthi Anna : B-löff

Nyomtatás

Hagyjuk – kezdte történetét,
végigmért, aztán leesett neki,
miért nem merek soha szólni,
visszanyelem a szavakat, s?t
ha baromi fáradt ábrázatot vág,
pedig fáradtsága idült: képlete
ááá, de bére vár, hátha
egy napon végre bezárkózhat,
és általmenne rajta a vonat,
hogy végre kipihenhesse ezt
a mérhetetlen igyekvését,
ahogy fojtogatja magában
a meg nem értést…s végre
leüljön sírni, vagy én vegyem fel
a kapcsolatot – a külvilággal.

A világ kit ért meg mit számít,

úgyis hiány beszél, ha van,

minden hallgatásban lubickol,

tótágasban cigánykereket vet,

alapértelmezést kap egy dimenzió,

amiben hátrafelé halad,

barbárkodik bels? tipijében,

és halász-vadász mód kerget?zik:

napsütést?l a viharokig –

Isten bizalmában.

De hol van ez – kérded,

kint látsz, befelé nem hiszel,

miért vakultál, mire fel

keresed a csendet,

köszönteni az agyhalált?