Havas Éva : Ablakba könyökl?

 

 

ablakba könyököl az est
nem hallasz semmi neszt
az égen némán ül a hold
– imént még csillagot dalolt –

most csendben nyújtózik a táj
millió ezüst szikra – fáj
sajog hogy véget ért a nap
bel?le csak emlék marad

 

vágypaplant ölt az éj
felh?ket gombolva magán
elillant minden fény
szívekbe búvik a magány

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))