Furuglyás René : Bennünk élsz

Nyomtatás

Friss, meleg szell?vel

köszöntött ránk a tavasz.

Új életre kelt minden,

s jön egy vidámabb szakasz.

Zöldell? füvön,

magas fák közt állok,

körülöttem hevernek

az összetört álmok.

Hegyek között, völgyben,

kis falucska látszik,

a nagy, néma csend helyett

templom harang játszik…

Hegyoldalban temet?,

s vége csak a nagyerd?…

Határtalan tágas

a vad természet, ?serd?…

Itt áll körötted

most minden jó barát,

nem nézed, de remélem érzed,

mindig számíthattak rád…

Ez most a legkevesebb,

sírod fölé virág,

nem tehet az ember többet,

keser? a világ…

Mind melléd kerülünk,

hisz természet rendje,

kérdés talán az;

hogy mikor temetnek be…

Élni akarok!

Hisz te is csak így élhetsz,

míg gondol rád az ember,

álmainkban ébredsz…