Marthi Anna : Zavarban

hiszen április lép f?zött cip?ben
langy-meleg avarban
kibontják apró fejüket
az ibolyák
közben valaki öreg néniket
megszégyenítve kidugja fejét
ablakból nézi napestig
minden más ébredését

csak hát

épp zavarban van

mert nagyra n?tt

újabban

és szégyelli

magát

——————————–

Anna, ?szintén, én is zavarban vagyok, mert igazán nem tudom beazonosítani a versed szerepl?it. Mert az április rendben, de a többi — hát —

És ilyenkor jön az, hogy amelyik verset meg kell magyarázni, az … —–

üdv.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.04.08. @ 10:56 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak