Böröczki Mihály - Mityka : Fehér virággal

2011.04.08. Böröczki Mihály - Mityka Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyüvi testünket annyiféle kór,

ragacsos ujjú gond, riadt betegség,

a múlt gyötrelme, hit, istentelenség,

égig nyújtóztat, földre ránt e kor.

 

Szelídül-e világunk valahol?

A lét bűnére létezik-e mentség,

hogy űrbe küldött álmaink kimentsék

az összeomló Olympos alól?

 

Fehér virág az emberek kezében:

ma szépen ölnek, szépen vesznek éhen,

nyíló erőszak, hervadt irgalom.

 

Csöpp menedék a mindenség ölében:

fehér virág az emberek kezében

egy feketére rémült csillagon.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.04.08. @ 10:09 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.