Marthi Anna : Köszönt?

Bíbor, Julis, Éter napján
körtefán fütyül?t és derékaljat,
kívánok borban pirosló gyermeki tükröt,
mézeskalács-szívb?l kiesettet,
nyereg nélkül sz?rén ülni a lovat,
hintázni benne, faragott meggyfádon,
bölcs?b?l ringatsz mást, kapudat nem zárod,
fedeles kosarakba bútt mesék magányod,
míg pipaszár lábakon közelegsz a ködb?l,
növekszik a lányka kin majd bajuszt pödröl,
van még tánc, van kenyér, heged?n pislákolsz,
hajnali bíborban virág leng, nem szakad le az ágról.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.04.06. @ 11:07 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak