Marthi Anna : Isten hozott a boldogságban

Őrült gondolataim

kinek adhatnám?

Mindig van mit mondanom,

minek a hallgatás, ha oly szépek?

Sodró hullámú boldogság,

de ki halászna belőlem néha még egy,

még egy… arany halat: kívánságra verset.

Szófordulatokból tornázik, és fázik – nem látod?

Mások látszatát ki veszi komolyan, ha nem én?

Hisz emberből meleg és bugyogó akarások, lázak,

lefejthető a selyemtérerő is,

… harapós mosolyban gubbaszt az ész is,

ne vitriolban, ne formalinban őrizzük szívünk.

Melyik papír issza be a tintát?

Melyik pergamenen törnek a kövek?

Hol simítanak pontokat a vázra?

Annyi alázatot adok, amennyiből jut egy falat

mindenkinek.

Legutóbbi módosítás: 2011.04.10. @ 16:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak