Gondoltál-e már arra, mi a csend? Színtelen, szagtalan, íztelen, megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan. Én azért megpróbálok róla beszélni, tehát megtöröm a csendet. Hogy lehet megtörni a csendet? Mint a diót? Mi a csend? Két szívdobbanás közti szünet? Ha a szív utolsót dobban, utána következik a halotti csend? Amikor eltemetnek, rád borul a síri csend?
Vannak szívderítőbb csendek is. Itt van például a puha fehér csend, amikor leesik a hó, fantasztikus csend ül a szikrázóan fehér tájon. Tehát a csend ülni is tud? Érdekes.
És mit gondolsz a fekete csendről? Borús csillagtalan éjszaka leszáll a városra a csend. Ezek szerint szállni is tud? Éjszaka felijedsz, mert rosszat álmodtál, és egyszer csak azt érzed, hogy körbevesz a néma csend. Hogy mikre nem képes!?
Aztán van a zenehallgatás utáni csend, amikor még az utolsó dallamok zsongnak-bongnak benned, de a csend átveszi lassan az uralmat feletted.
Néha belopózik lelkedbe a jóleső csend. Elfáradtál és elnyúlsz megszokott fotelodban, mert vágysz egy kis csendre.
Milyen a vihar előtti csend? Tragédiát jósló. Elhallgatnak a madarak, szellő se libben, mindenki és minden érzékeli, hogy most valami rossz következik. A viharutáni csend a megdöbbenés csendje, ami ráterpeszkedik a lerombolt tájra, élőre és élettelenre.
Egyszer meghallgatnám a sivatag csendjét is, ahol a végtelen vörös homoktenger némán hömpölyög.
A sarkvidékek csendjét a zordon jégmezők felett, néha csak a jég rianása töri meg.
A világmindenség végtelen csendjében a csillagok és bolygók hangtalanul róják útjukat. A Nap és a Hold nap mint nap csendben váltják egymást, életet lehelve Földünkbe.
Csak egy kis szócska: CSEND, mégis mennyi mindent jelent, pedig színtelen szagtalan megfoghatatlan és leírhatatlan.
Bevallom legjobban azt a csendet szeretem, amikor megfogod a kezem. Tenyereden érzem szíved lüktetését, hallom a csendet, két dobbanás között. Jó ez a beszédes csend, elringat, megnyugtat, és boldoggá tesz.
A legszebb csend a szeretet és az összetartozás csendje, megőrzöm híven a síri csendig.
Legutóbbi módosítás: 2011.03.24. @ 13:16 :: Szeibert Éva
