Seres László : Eszméletlenül

Kép: Horváth Piroska

kiket méreg emészt

csak úgy

határtalanul

az mind türelmetlen

hogy a nyugalom

felségvizeit elérje

dúló viharban

szelíd tespedésben

majd

ideges lesz megint

és képtelen

belenyugodni

újra

a türelmetlenségbe

 

ki érti ezt

ez lehet az élet

megfejthetetlen

 

így telnek napjaink

egymásután

nem szab határt

az elmúlásra a létezés sem

eredünk mint az ér

szétfolyunk zuhanunk

az óceánok felé

s mire feleszmélünk

hogy éltünk

már rég

elfelejtettek

Legutóbbi módosítás: 2011.03.09. @ 18:30 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.