Pulai Éva : Lélek zsírpapírban

 

— Azt kérdezed, honnan tudhatnád biztosan, hogy Pisti szerelmes beléd?

— Igen, nagyon szeretném tudni.

— Hány éves vagy?

— Nem mondom meg, illetlen kérdés.

— Nem is fontos, de azt azért már tudhatnád, hogy az interneten keresztül senki sem szerelmesedik csak úgy bele a másikba. Több ezer esetből, ha egyszer…

— De igen! Mert mi már sok-sok levelet írtunk egymásnak, és mindig olyan szépen írta le, hogy…

— És hallottátok is egymás hangját, beszélgettetek? Vagy láttad már ki ír neked hosszú hónapok óta?

— Azt nem. De szinte mindennap váltottunk szót, és angyalkámnak szólított, meg madárkámnak. Olyan szépeket is a monitorra vetett, hogy örömömben fülig ért a szám, és el is pirultam egy ici-picit.

— A világon semmit nem jelent ma már! Egy nap ezt akár tíz embernek is leírhatjuk. Sőt! Ennél sokkal cifrábbakat. Mindennapos, hogy egy nő egyszerűen felajánlkozik egy kis „csetélvezetre”. Pucér bemutatkozó képet is lehet férfiakról látni. Nem kérdéses ilyen esetekben a cél… Akár szerelmi jelenetek játszódhatnak le egy kamera, meg egy mikrofon segítségével. Utána kikapcsolják, oszt megy mindenki a dolgára, a saját külön életébe.

— Hm. Ez nálam biztos, hogy nem fordulhatott elő! Nem tudom, miért nem volt kíváncsi a hangomra sem, miért nem akart velem úgy beszélni… Talán nem nagyon ért rá, és nem akart udvariatlanul félbeszakítani. Vagy pont azt akarta elkerülni, hogy… Biztosan csak azért. De hát miért ír akkor az ember egy másiknak kedveseket, szépeket, miért akar vele lenni egy betűhalmazon keresztül, és miért akarja, hogy a másik azt érezze, hogy valaki ott messze szereti?

— Drága barátnőm! Ez ma már teljesen természetes! Az emberek bármit leírnak, anélkül, hogy abból egy szót is komolyan gondolnának! (Kivétel, ha éppen egymás anyai ági ősét emlegetik.) Sőt! Jót nevetnek az olyan naiv emberi kövületeken, mint te vagy. A lelkedet csomagold be szépen egy jól szigetelő zsírpapírba, és vidd fel a padlásra, mielőtt leülsz a gép elé levelezni.

De itt van Tamás, akivel mindennap találkozol! Miért nem mész el vele kávézni? Olyan sokszor hívott már!

Legutóbbi módosítás: 2011.03.31. @ 15:58 :: Pulai Éva
Szerző Pulai Éva 88 Írás
A másik embert először olyannak látod, amilyennek szeretnéd. Megismered olyannak, amilyennek ő szeretné, hogy lásd... Ha én is akarom, megismersz. A híroldalt H.Pulai Évaként állítom össze.