Marthi Anna : Tavasz A Szín

 

 

A röpke lepkét a rózsaszín virágon,

nem látom, se kint, se bent;

de hallom a madarakat a fákon,

hova bújtál tavasz, milyen színed?

Ha feloldana a kényes napmeleg,

egy megkövült érzést – ismét körém

fonva sugarát -, amint az avarban

lépek önfeledten. Ez és bársony

délutánon eldobni pasi utáni vágyat,

megélni az “eget lélegző teret”.

 

 

 

Balázs Gyula (részlet az Éjfél című versből)

“Tükörbe bújt az idő,

Eget lélegzik a tér,

S a holnap útjain

Megindul a Göncölszekér.”

Legutóbbi módosítás: 2011.03.22. @ 12:01 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak