Marthi Anna : Ama Retten tó

 

 

Jó, ha mindent tudsz, de

szerényebb hogy lehetnél?

Lehelnél kora hajnali hideget,

lehelnél takarót a fájó ágra,

nap süt ki, hold jön fel bújva,

árnyjáték arcáról olvasnám

újra, vágyra hűlt tudatomat?

Miért kel fel mind, a rét reggel

miért mos harmattal szavakat?

Ágyban ugyan miért jobb félnem…

Párnádba ne rejtsd el álmomat!

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak