Böröczki Mihály - Mityka : Lélekharang

Nyomtatás

A határ körös-körül tele volt,

ki fejezte, ki épp kezdte a sort,

két hajolás közt sem mustrált a szem,

hisz híre volt, ki földje mit terem,

a tevés-vevés régi módra ment,

fölszántották a napi végtelent,

a tehén is csak móddal ballagott,

az izzadtság a homlokon lakott,

s ha megbillentették a kalapot,

az ingujj letörölte a Napot,

majd valami eltörött odafönt,

megszakította vén nyugtát a csönd,

és fölsikított a lélekharang,

az ekevason megtorpant a hant,

s az ember áldón nézte az eget,

megroppant, aztán egyenesedett,

nem látta, hiszen bírta az erőt,

hogy egy ritmus hajlít most főre főt,

hogy ilyenkor a madár sem dalol,

mert valaki elment a faluból.