Takács Dezső : Nem hallod

Olyat meg minek,

mi nem zakatol,

nem tép a húsba,

nem szakadsz

szét közben,

bőröd el nem éri

kemény ujjbegyekkel,

nem is simogatja

fém hajad lágyan.

 

Én már kiabáltam

és szóltam halkan is.

Kevés mi jól jött vissza,

sok a hamis,

és magam is, néha.

Számba haraptam.

 

Reszket a tócsa,

elhálta arcom

a széllel.

Adjátok vissza!

Az enyém az

a hangszer.

Dörömbölnék

egy jót még.

Egyszer.

Utoljára.

Legutóbbi módosítás: 2011.02.14. @ 09:37 :: Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.