Seres László : Fohász helyett

Ne írd le Uram bűneim a porba,

fájó seb mind, nincs, aki segítsen.

Sajog, szaggat, lelkemet marcangolja.

Nem tudja rajtad kívül senki sem.

 

Bocsáss meg nekem, vétkeztem ellened,

megbántam el nem mondott imákban.

Nem vagyok egy gonosztevő, eretnek,

se angyal, hitbuzgók közt hibátlan.

 

Az élet szép, csak hinni kell és szebb lesz,

ha az ember tudja, nem menekül

a bűntől s magának meg nem kegyelmez,

ha belepusztul is ott legbelül.

 

Arra kérlek Uram, nem csak magamért,

tiszta szívet adj, bűntelenséget.

Töröld le arcomról a könnyet, ma még

nem késő, hogy senkitől se féljek.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.