Havas Éva : Egy hétköznapi vers

– sikolt napom — nem tudom mihez kötni ezt az els? sort.
a hajnalon
végighasít az óraszó,—( szórend! )—Az óraszó nagyon idegen, nem találom a helyét–
indulni kell,
nem érdekel
senkit hogy álmos,
hogy visszahúz a vánkos,
kávék, de forrók,—a rím kedvéért nem szabad magyartalan gondolatokat írni. Így nem szép.
kedvesnek gyors csók,
öltözködés – kedvetlen –
szorongás szemedben:

indulni kell,
hív a város:
morajlik, beszippant,
elvesztél már,–felesleges a már —
buszok,
majd metró szalad
Veled
(már nem fogom kezed)
haladsz, szaladsz,
a kötelesség hajt
(?zd el a bajt,
hívlak, ne félj)
gyors párbeszéd –
az élet szép
(vagy mégse?)

de semmi baj,
a z?rzavar
elmarad messze,
mert mindjárt itt az este,
s én várlak szemed keresve
(hová is ültél a buszon)
s már ismét kezed fogom—s már ismét nem kell, elég a kezed fogom —

– séta haza,
s az éjszaka

 

Miénk…

 

Az egész egy mondat, köztes gondolatokkal, zárójelekkel, bels? írásjelekkel.

Ezt egy kicsit igazgatnám. Néha meg kell állítani ezt a rohanást egy sóhajra. Jelen esetben mondatvégi ponttal.

Általam feleslegesnek vélt szavakat nézd át, és a szórendre is figyelj Éva.

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))