Gősi Vali : anyám kezén

“Kétszer gyászol, akinek Alzheimer-kóros a családtagja. Gyászol már akkor, amikor a beteg lelkileg elveszíti a kapcsolatát a való világgal, amikor átalakul a személyisége. A betegség gyógyíthatatlan, oka a tudomány mai állása szerint ismeretlen.”

 

 

 

anyám kezén fáradt erezet…

álmomban halványuló

emlékezet röpít el hozzá

néha még ölében a múltba

révedek – én a vénülő nagy gyerek –

és úgy fúrom vállába

fejem és hullatom némán ébredésig

könnyeimet ahogyan sehol máshol

csak anyám ölében lehet – lehetett…

amíg a gyilkos kór

szét nem rágta lelkében is az utolsó

emlékeket

 

nagyon fáj minden ébredés

foszlik vele az emlékezés

a mama csak ül kezét az ölébe ejti

és az ablakon át

elképzelt világát nézi

nem mesél színes emlékeket

már nem mosolyog soha

régóta nem nevet hangosan

ha megcsörren nála a telefon

csak annyit mond halkan

bánatosan

álmomban vártalak haza

de olyan hosszú volt ez az éjszaka

 

apám a sírban

jeges csend hirdeti

őszült dalát szép igazát

anyám is már csak néha említi

otthonom azóta nincs

mama kérlek mondd el neki

ha érte néha még imádkozol

üres a ház

nagyon hideg a világ nélküle ideki’

 

(Kép: saját archívum.  A fotó Eifert János győri kiállításán készült,

címe: A kertész keze)

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.01. @ 16:05 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/