Horváth István : SZAKÍTÁS

2010.07.05. Horváth István Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

szív a szívtől vér a vértől

hús a hústól elszakadt

az idegek

a semmibe vezetnek

 

és megállt a szívverés

távolban fénylő csillagok

a kiürült űrben itt

egy semmi is

valaminek számít

 

maradék szívemben

félreeső ág-hegyen

egy darabka remény

s a csönd vacog

Legutóbbi módosítás: 2010.07.05. @ 08:00 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.