Horváth István : HÁROM TÖREDÉK

A múlt egy darabja vagyok,

kit az Isten jó kedvében

kezdett el,

és mégis félbehagyott.

 

——————– o ———————-

 

Néha szálka ment belőlem

fájón, a körmöd alá.

Azóta is bánt e talány;

ami neked lázas seb,

az nekem, sajgó hiány.

 

——————– o ———————

 

Lassan megértem,

– hogy magamat mentsem –

mielőtt bármi tennék,

magamat kell hordoznom,

önnön tenyeremben.

Legutóbbi módosítás: 2009.09.09. @ 16:35 :: Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.