És ha lámpa fénye ?z el éjszakát,
A nagy csaták után maradt a végzet,
Állva még a büszke Trója szent falán,
A rút halál szemébe most tekintek.
S ha pince mélybe’ Bibliát felejtek,
Forrni kezd a must, a gáz gyilokra kel,
S a pusztulás a Jézus ünnepekre
Borba fordul, újul, életet lehel.
És ha nagykalapba gy?jtve azt mi kell,
Az össze-vissza képeken pihenve
Sajg a lélek-ölte, sors-gyötörte mell,
S a szív a borda börtönébe verve
Láncra, -csillagok determinálta vég
És az isteneknek sorsa: semmiség.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.25. @ 20:26 :: Károssy Attila
