Laura Alen : Pereghetnek…

Nyomtatás

(Az élet egyszer fel…)

Bármekkora teret betölthetsz,

meghallgatlak.

Gyere… még utoljára,

nem költöztettelek ki.

(… aztán észrevétlen továbblép…)

No, lássak egy részletet bel?led,

ülj be a fotelba,

de ne abban a félszeg pózban,

és mondd el, ami felgyülemlett,

csillogjon szemed,

szavaid hagyd lefolyni álladon,

ne engedj elaludni,

           … és ne kérdezz vissza,

 (… és végül leejt)

ne fejezz be minden mondatot,

hadd peregjenek a holnapok…