A kopott Kandúr bekapta az utolsó Márton napi libatöpörtyűt, és nagyot húzott a kupából, amiben jóféle portugieser volt. Azért is szerette, mert mindig, mindenhez lehetett inni. Assmodi barátja adta neki, a jószívű ördög, akit itt a pokolban ártatlanul meghurcoltak.
Miután rehabilitálták, jutalomból kinevezték pincemesternek. Az öreg kecskének, Berta néninek kadarkával szokott kedveskedni, mert a tanti gyerekesen örült az új etikettnek, amin elnézegethette magát kedvére…
— Azannya! — csettintett elismerően a kandúr, miután visszatette az asztalra a kupát.
— Ez aztán jól esett. — Összébb húzta magán a kifakult macskabundáját, amiben már megszületett.
Pedig a pokolban jól fűtöttek; csak hát a reuma ne kínozná, amit azon a szerencsétlen éjjel a Harsányi hegy szántásánál szerzett.
— Biztos megizzadtam ott, a fene egye meg — fújt maga elé. Újra lendített egyet a hintaszéken. Szeretettel ránézett Bertára, akivel együtt húzták az ekét, míg Asmodi csalódásában bele nem vágta a hatalmas vasat a völgybe. A szerencsétlen, szomorú eset miatt, majdnem őket is kirúgták innen a pokolból, s nemcsak Asmodit, a gazdájukat.
Szegényt — koholt vádak miatt —, a pokol leghülyébb ördögének tartották számon, mert hagyta magát átverni egy banyától. Pedig ez nem úgy volt! — Akkor éjjel csak egy igaz szerelem tragikus fináléja játszódott le a hegyen.
Berta a kockás plédbe bugyolálva lapozgatta a „Pokolbéli Krónikák” régi számait. Időnként gúnyosan felkacagott —, ami inkább mekegésnek hallatszott.
— Mit nevetsz Berta néni? Még a kadarkát is magadra döntöd.
— Hát azt, hogy milyen marhaságot írt ez a bulvárlap annak idején — mondta, és bele-belekuncogva a történetbe, fennhangon olvasni kezdte a cikket: — „Egy nagyharsányi boszorkány átverte a szerelmes ördögöt, aki a lánya után ácsingózott. Késő éjjel elhitette vele, hogy már pirkadat van, mikor az ólban elkukorékolta magát, a hajnalt köszönteni. Az ördög erre szégyenében, hogy nem sikerült kakasszóig a hegyet felszántania, a harkányi iszaposon át, visszament a pokolba. A macska és a kecske, akik segítették, szégyenükben a Drávának mentek. A Banya persze jót röhögött a lóvá tett ördögön.”
Ahogy Berta befejezte az olvasást, elhallgatott. Emlékeiben visszaszállt arra az éjszakára, mikor egy csodálatos szerelemre pontot tett a végzet, és gazdájuk jó időre elvesztette az életkedvét.
*
Annakidején Asmodi, a derék ördög, mint komédiás, egy macskával és egy kecskével járta a vidéket. Ahogy megérkezett Nagyharsányba, beszállásolta magát a vénséges vén boszorkány kunyhójába. — Hová is, ördög létére?
Idáig mindig úgy szokta Asmodi, hogyha már egy falu apraja-nagyja látta az előadást, szedték a sátorfájukat és továbbálltak egy házzal. De most itt mintha láthatatlan lánc kötné béklyóba, nem tudott elszakadni a háztól. — Nem csoda. — Már az első pillanatban, ahogy meglátta Harkát, a banya lányát, őrülten beleszeretett. A szűz angyali arca, kecses alakja, és a mélyfeketén izzó perzselő szeme, megbabonázta a szegény ördögöt.
Na igen, nem kunszt, ha az anya boszorkány. — Ráadásul egy vénséges vénasszony. Már az is bűbájosság, hogy hogyan tudott szülni olyan előrehaladott korban.
Harka már a második éjjel, viszonozta a nyalka ördög eszeveszett, őrült szerelmét. Ahogy teltek múltak a napok, már biztosak voltak abban, hogy a sors egymásnak teremtette őket. Harka javasolta szerelmének, hogy szökjenek el. De ezt Asmodi nem tartotta tisztességesnek. Inkább annak módja szerint, tisztelettel, illő módon megkérte a boszorkánytól a lánya kezét. A máminak nem volt ellenvetése, mert a lánya elárulta neki, hogy Asmodi, nem egy ágrólszakadt, szegény ördög, hanem nagyon is tehetős, mert sokat félretett, mint komédiás. A szerelmesek, boldogan ábrándoztak a jövőjükről, s csak néha pihentek meg egy lágy csóknyi időre. Időnként azért szünetet tartottak, hogy levegőt vegyenek, mint a gyöngyhalászok. A boldog Asmodi, Harka őszgyümölcs, chardonné ízű csókjáért még az üdvösségét is odaadta volna, ha lett volna ilyen egyáltalán egy ördögnek.
*
A szerelmesek tervezték, színezték a jövőjüket, amit békésen, tisztességgel, munkában élik át a szeretett szőlőhegyen. Ezen az Istenáldott helyen, ahol a nyári hőségben is gondoskodik, enyhe szellőről a Dráva felől. Ott biztos, hogy még az unokájuk unokái is jó bort fognak termeszteni. Esténként a jövendő anyós is részt vett a tanácskozáson.
— Harka hófehér ruhában, liliommal fog állni az oltár előtt — törölgette a szemét az örömanya a meghatódástól.
— De hát az nem megy mama, hiszen ördög vagyok! Igaz, maga boszorkány, de attól még megtűrik a templomban, de hát én már rosszul lennék a szenteltvizes tartótól is. Jó lesz egy esküvő pap nélkül —, mondta Assmodi, és már kezdte unni a huzavonát.
— Csak az oltár előtt, vagy sehogy! Punktum!
Asmodi méregbe gurult, de Harka kivette a kezéből a kisbaltát, ami a tűzhely alatt volt az aprófának. Az anyós nagyon megijedt. Hirtelen eszébe jutott valami, s félrefordulva elvigyorodott.
— Na jól van fiam. Egy feltétellel. Ha felszántod hajnali kakasszóig a Harsányi hegyet, akkor tied a lányom, még esküvő nélkül is.
— Meghibbant ez a boszorkány — gondolta Asmodi. — Tudhatná, hogy egy ördögnek ez semmi. Vagy tényleg hülyének néz?
*
Másnap este, mikor nekiállt Berta és a kandúr a Harsányi hegyet felszántani, még éjfélre sem járt, már teljesen befejezték a munkát.
— Sikerült! — ölelkezett össze a két boldog szerelmes.
A Kandúr és Berta komótosan tisztogatta a szerszámokat, azalatt Asmodi a fűben heverve, Harka haját simogatta gyengéden, és időnként lecsókolta szeméről az örömkönnyeket. Ahogy így kényeztette szerelmét, hirtelen az alvó házak felől felhallatszott hozzájuk az öregasszony kukorékolása. De csak azért, mert a kakasa – mikor egy fáklyával belevilágított a banya a szemébe –, ahelyett, hogy ijedtében elkukorékolta volna magát, egyszerűen elájult.
Asmodit megdermesztette a boszorkány gyűlölete, és az ócska trükkje. Hogy’ gondolta, hogy egy ördögöt átverhet? Vagy talán mégis igaza van a vénasszonynak, hogy nem akarja a lányát hozzáadni?
A szegény, szomorú ördög rádöbbent, hogy mibe is csöppent, evvel az eleve kilátástalan szerelemmel. Elment a kedve az egésztől. Sejtette, hogy később, úgyis előjönnek a megoldhatatlan problémák; – rögvest, már az első kis ördögfióka keresztelőjénél. Ezért megtört szívvel, zokogva elbúcsúzott kedvesétől, és eltűnt az állataival egy bűzös mocsaras vidéken, a föld alá. Innen egy forrást tört fel, amit Harka emlékére, később Harkánynak kezdtek, nevezi a népek.
Asmodit meg ahogy megérkezett, rögtön, Belzebub parancsára börtönbe vetették, mert szégyent hozott az ördög névre. Csak később adtak Asmodinak fényes elégtételt, amikor megjelent a fáklyával megijesztett kakas memoárja. Abban leírja a szárnyas a tiszta igazságot. Így már kiderült, hogy Asmodi saját magától hagyta ott a hegyet, pedig már éjfél előtt készen voltak a szántással. Így de jure és de facto is, a lány Asmodit illetné. De az ördög egyszerűen csalatkozott az emberi tisztességben. Hogy Asmodi eszén túljárt volna az a banya, az egyszerűen történelemhamisítás. A kakas leírja még, hogy ő azon az éjjel nem kukorékolt. — Az igaz; csak azt nem említette, hogy azért tartotta zárva a csőrét, mert ijedtében elájult. Ehelyett szépítette úgy, mikor írta, hogy ő ott sem volt, mert egy fiatal jércével hetyegett a szomszédban. (Ez is jó példa arra, hogy a memoáríróknak és a történészeknek is, néha kihagy a tolluk.)
*
Később Harkának eszébe jutott Asmodi búcsútanácsa, hogy menjen férjhez egy borászhoz. Ügy is történt. Az ifiasszony beadta urának a nászéjszakáján a legendát, mire a férj rögvest kimászott a duzzogó Harka mellől az ágyból. Reggelre járt, míg bekörmölte a családi krónikájába. Így került át a köztudatba, és a legenda gyökeret eresztett, és ennek a termését formázták, színesítették a rákövetkező századok.
Ezt a forrásmunkát találta meg egy kései utód, egy elveszettnek hitt, poros kódexben. Később aztán elhatározta, hogy újraéleszti a legenda hőseit. Megrajzoltatta őket, és hat különböző bor címkéjére rányomatta, hogy feledésbe ne merüljön az Ördögszánta hegy legendája. Így kezdte forgalomba hozni a hat különböző címkéjű és fajtájú bort. Így aztán Asmodi, Harka és édesanya, a Boszorkány, a Kandúr, és nem legutolsónak Berta néni elvetődtek a világ négy tája felé. Sőt…
*
Asmodi váratlanul megkapta a pokol legmagasabb rangú kitüntetését. Belzebub fejedelem nem okolta meg, hogy miért. Ő titka maradt, hogy a titkos rádión rejtjelezett, szenzációs hírt kapott a mennyekből. Az üzenet rövid volt: A világ teremtése óta Asmodi az első és egyetlen ördög, aki szívesen látott vendég a szentek között.
Igaz, hogy még csak vörösboros etikettről nézi a vidám, zsoltárt daloló szárnyas társaságot a mennyei kocsmában.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.08. @ 11:59 :: kisslaki
