Laura Alen : Idegen

Nyomtatás

Nem láttam, mily gyenge vagy

és minden siránkozás meghat.

                             (kihasználhattam volna)

Szavaid

súlytalan folynak, hangtalan.

Engedlek már, nincs határ

és nincs gát.

Nos, hogy lépsz tovább?

      … mert értetlenül nézel,

      … a kérd?jel szádon görbül.

Látod,

az út el?tted végtelen!

Hát kérlek, örülj!

Mégis gyötör a szabadság

          elviselhetetlenül?

Akartad-e? … a könny? lét emészt?

Kérlek, legyen ez már más baja!

Hogy értsél végre:

       nem vagy álom, nem vagy vágy…

       kezedet sem fogom már … mióta?

Tudod vagy nem tudod – rám más vár,

s ne kotorássz bele.

… ez jut eszembe:

        alaktalan

        szintetika.

(különben ki köt utólag alkut?)