A tél közeledtével már látszott, hogy réce ügyben termékeny év volt. A sziget partját ellepték a vadkacsák. Gácsér Gerzson vezette a csapatot. Szép megtermett volt, azt hitte magáról, övé a világ, pedig Dústollú Dezső is ott feszített mellette kunkorodó farkfedő tollával és kitűnő úszótehetségével.
A Totyogó Bárban Csapos Csaba vigyázta a friss forrást, és engedte oda egyenként a gyógynedűt kívánókat a kavicsos vízhez. Ez a hely fontos találkozó volt a narancsvörös lábúak körében. Mindenki, aki számított a parton, megfordult itt. Amikor megtelt a Bár, a napi híreket, Cakkosszájú Cecil hápogta el, ügyesen formázva a hangokat, lassan, hogy addig is ő legyen a középpontban. Ez volt az egyedüli lehetősége, hogy valaki figyeljenek rá. Egy baleset miatt a csőre megsérült, és az apróbb halak, mielőtt lenyelhette volna őket, kiúsztak a szájából. Mindig várta, hogy egyszer Gácsér Gerzson őt hívja úszni, de arra ugyan várhatott!
A kacsahad zavartalanul élvezte a folyó minden kényelmét. Nyáron egy kis csemege reményében a standra is elúsztak, máskor csapatostól egészen a nagy vízig mentek. Ott csak a partközelben voltak biztonságba. A sirályoktól nem féltek, de ha kárókatonák közeledtek, akkor menekültek. Egy ilyen túra alkalmával Tojó Tünde is velük tartott. Gácsér Gerzson szemében ő volt a tökély! Az a hír járta, hogy Tünde mamája sokat úszkált egy hattyú fiúval, és azért lett ilyen szép Tünde. Csőre és lába gyönyörű sárga volt, hosszú nyakán fehér kaláris, a tollazatában sokkal több volt a fehér folt, mint a többi tojónak. Ezt a kiváltságos külsejét igyekezett csábításra használni. Mindig ott volt ahol a kacsahad két legkiválóbb gácsere, Gerzson és Dezső. A vízben a két hódoló Tündének halászta a legnagyobb ebihalakat, a parton ő kapta a legszebb magvakat.
Már erősen hártyásodott a víz, amikor Cakkosszájú Cecil fésűs csempe csőrével elhápogta, hogy egy hét múlva úszóverseny lesz, mindenki készítse elő az uszonyos lábait, és zsírozza színes tollállományát.
Lázas készülődés kezdődött. Próbálgatták a hosszú úszást, a vízbe bukást. A vízbebukásban Gácsér Gerzson volt ügyes, de az úszást Dústollú Dezső vezette. Tojó Tünde szép köröket úszott a két hódoló körül, de látványosan az úszót részesítette előnyben, mikor büszke szép fejével odaúszott elé, és halkan összehápogtak.
Gácsér Gerzsonnak felfordul ettől a begye, tudta, ki kell valamit találnia! Egész nyáron Tünde minden kívánságát teljesítette, már biztosra vette, hogy ők egy fészekbe kerülnek, most nem veszíthet!
Eljött a döntő napja. Kiürült a Totyogó Bár, mindenki a parton billegett. A tét életre, halálra, ill. Tünde kegyeikért folyt.
Csapos Csaba otthagyta a forrást, és ő lett a bíró.
— Kacsák figyelem! Irány a túlsó part! Onnan indul a rajt! Először, rövid úszás, majd húsz vízbebukás, utána úszás ide a partra. Aki elsőnek kiér, az léphet rá a lapulevélre.
És elkezdődött. A közvetítést egy kidőlt fatörzsről Riport Rudi hápogta.
— Elindultak, jó indulás, a vízbebukást Gerzson vezeti, de szorosan ott van Dezső is, Gerzson már úszik, de Dezső előzi!
Parton a kacsák a szárnyaik lebegtetésével, hápogásukkal bíztatták a versenyzőket.
— Ez nem lehet, Dezsőt nem látom, valami baj van! Gerzson hátrafordul, de úszik kifelé. Valaki ússzon, vagy repüljön be Dezsőhöz! — hápogta Rudi.
Ketten elindultak, mire beértek, Dezső már nagyon lassan úszott a közelebbi, túlsó part felé, és a kövek között vonszolta magát.
Gácsér Gerzson hamis mosollyal ér partot. A szép Tojó Tünde neki nyújtotta át a száraz fűből készült koszorút, már léphetett is a lapulevélre. Mindenki őt ünnepelte, oldalán ott totyogott a tojók szépe.
Riport Rudi hozza a hírt.
— Dústollú Dezső megsérült, nem vette észre, és egy horogra beleakadt. Oda a szárnya és az uszonya. Nem tud úszni, és alig megy.
Az egész kacsanép búslakodott, megtelt a Totyogó Bár. Megbeszélték, ha befagy a folyó, a jégen áttolják Dezsőt.
Gácsér Gerzson izgatottan nyújtogatta a nyakát, amióta észrevette, hogy Tojó Tünde nagyon mereszti sárga karikás szemét a túlsó part felé. Akkor, a verseny alatt hápoghatott volna egyet, és Dezső észreveszi a horgászzsinórt, de nem tette.
Tudta, addig lesz nyugodt, amíg be nem fagy a víz, de két nap múlva befagyott. Le sem hunyta a szemét, csak akkor, amikor meghallotta a jégtörő hajó morajló hangját.
Amikor felébredt üres volt mellette a fészek, Tünde sehol.
Rohanva totyogott a Bárba. Mindenki ott volt, és néztek a víz felé. A kopár bokrok között ő is kileset. A jégen nagyon lassan jött Dústollú Dezső, és mellette az őt segítő Tojó Tünde.
Érezte, hogy elveszett, megcsalták az éjszaka hangjai.
A Bárban mindenki hallgatott, megfordult és megakadt a szeme Cakkosszájú Cecilen, aki gondosan próbálta összezárni csempe csőrét, és odaadóan mosolygott rá.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.27. @ 17:52 :: Kovács Ilon
