Fecske Panna : Ébrenlét küszöbén

Nyomtatás

Álomlépted halkan koppan,

ahogy mellém érsz,

finoman reccsen a parketta,

kintről a suttogó hajnali szél

bőrömre siklik,

tenyered alá simuló mellem

csókolja,

ébrenlét

s lét küszöbén

riadtan egyensúlyozom,

Te nem vagy már sehol.