Fecske Panna : Ébrenlét küszöbén

 

Álomlépted halkan koppan,

ahogy mellém érsz,

finoman reccsen a parketta,

kintről a suttogó hajnali szél

bőrömre siklik,

tenyered alá simuló mellem

csókolja,

ébrenlét

s lét küszöbén

riadtan egyensúlyozom,

Te nem vagy már sehol.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.03.23. @ 14:56 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...