A bátyám nagy bélyeggyűjtő volt. Így lettem én is az. Mit meg nem tettünk egy szép bélyegért? Itt szép sorozatokat, blokkokat lehet megvásárolni, és megtudni általuk mindent, ami csak érdekelhet egy tizenévest. Ki tervezte, milyen alkalomból nyomtatták ki, miféle eseményre emlékeznek, mi is történt akkor. Kit vagy kiket ábrázol a kép, mi kapcsolódik hozzájuk. Ha tudós volt, megtudhattunk róla mindent, mit fedezett fel vagy kutatott ki. Ha virág volt rajta, kiderítettük a latin nevét, növénynemzetségi helyét, hol lehet találni, melyik évszakban virágzik, milyen színekben pompázik.
Rengeteg ismeretet, élményt adott az episzkóppal falra vetített kis papírdarabka, amit bélyegnek neveznek. Többet megtudtunk, mint egy biológia- vagy történelemórán. De még az iskolai fizikaórákon is felhasználhattuk bélyeggyűjtői szakkörökön szerzett ismereteinket, s villoghattunk hozzáértésünkkel.
Amikor egy bélyegen keresztül megtudtam például egy tudós életútját, másnap én voltam az iskola tudósa. A bélyegkör vezetője, Kálmán bácsi csodálatos előadást tartott akár egy jelentéktelennek tűnő postai bélyegről is, amit csak levelekre, képeslapokra ragasztottak.
Nem mindig csak előadásokat hallgattunk, állandóan rendezgettük a gyűjteményt. Nyári virágok, állatok, sport, hadvezérek, városok, zeneszerzők, és ki tudja még, hányféle motívumot kitaláltunk. Ha megvolt, büszkén mutattuk be egy-egy kiállításon az aprólékos munkával elkészült tablókat. Aztán kezdődött az egész újra.
Egy-egy tabló elkészítése sok időt vett igénybe. Külön kellett választani a tablókészítést, és a bélyegek becsomagolását. A tabló elkészítése gyorsan ment, fölírtuk a címet, és csak kijelöltük a bélyegek helyét. De a bélyeg becsomagolása! Az volt a legelegánsabb, ha kis kartonlapocska és celofánpapír között volt. Egész délutánok, esték elteltek azzal, hogy milliméter pontossággal vágtuk ki a fekete kartonpapírt, rátettük a bélyeget, s celofánnal burkoltuk be, a karton lapocska hátulján összeragasztva a celofánt. A kiállítás után természetesen kibontottuk, s új bélyeg került a régi helyére.
A helyi bélyeggyűjtő körnek lelkes tagjai voltunk.
Sokat lehetne beszélni még erről. DE!!
Egyszer kaptam valakitől egy kiló bélyeget.
Azóta nem gyűjtöm a bélyeget.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.22. @ 12:43 :: Barok László