Molnár Zsolt : Nincsen arcom

 

Elhintett fény,

Ében éjben,

Nincsen arcom,

Más szemében.

 

Eltalálva, körbelőve,

A Mindennapi Céllövölde,

A történelmi tudatgörbe,

Meggyőződve ölel körbe,

Segítsen meg tollbetéttel,

A kézzel írott jóvátétel.

 

Elhintett fény,

Ében éjben,

Nincsen arcom,

Más szemében.

 

Haragra ébredt valóm itt hagy,

Az elmekórház világszínpad,

Látod, ismét itt vagyok,

Ismét itt és nem veled,

Ismét a sarokban térdelek,

Folyosón lesve a kőre kent négyzetet,

Pedig hát nincs abban semmi bizonyosság,

És ha lenne is, – semmi az!

Elmék szilajának

az acélrács méhviasz.

 

Elhintett fény,

Ében éjben,

Nincsen arcom,

Más szemében.

 

Szabadság Vénuszomnak

Mormolok a fejemben írt dalokat,

Verseim VÁLLIUM és PROZAC,

Mosolya lett éltem,

Minden fösvénysége,

 

Elhintett fény,

Az ében éjben,

Nincs azon túl már arcom,

Más szemében.

 

Semmi az ember,

Mint kódisra’ vetett

alkalmi szemfedő,

mikor léte vágyaival áll elő,

Semmi az!

A mindenek szemében,

Létéről hazudik nem létet

az ócska szemérem,

és mélyembe ásnak titkokért

a fejüket csóváló orvosok,

s mégonnan vásárolt a szó,

mikor kalapért nyúlva mondom,

jól vagyok.

 

 

 

Illusztráció: Kabar Vivien

Legutóbb szerkesztette - Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 87 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.